Ötvenentúl.hu: http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=13356
Az, hogy hazánkban a háztartási szilárd hulladék évente négymillió tonna évente, amelyből a főváros egymilliót termel, vagy hogy a tartós háztartási cikkek száma az utóbbi fél évtizedben mintegy ötszörösére nőtt, összefüggést mutat. Sajnos manapság a hulladékkérdést elintézzük azzal, hogy szelektíven gyűjtjük, újrahasznosítjuk és kész. Pedig az igazi megoldás abban áll, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk. Ehhez azonban a tárgyainkat minél hosszabb ideig kellene használnunk.
Hulladékkeletkezés jelenleg összesen Magyarországon: 80 M t/év
Háztartási települési szilárd hulladék: 4,5 M t/év
Háztartási települési szilárd hulladék: 1,2 kg/fő/nap
Háztartási települési szilárd hulladék: 450 kg/fő/év (Öko-pannon adatai)
Javítóműhely, de hol?
A Hulladék Munkaszövetség éppen ezért adatbázisban gyűjti össze a rég elfedett szakmák javítóműhelyeit. – Vissza kell állítani a javítóműhelyek társadalmi elismertségét – magyarázza Gajdov Géza, a Humusz munkatársa. – Sokan évente új mobiltelefont, pár évente új tévét, DVD-lejátszót vásárolnak ahelyett, hogy a hibás készüléket megjavíttatnák. Hogy miért? Az újabb gyártású készülékeket gyakran nem cserélhető alkatrészekkel látják el, így kénytelenek vagyunk újat venni.
Sok esetben azonban használati tárgyaink javíthatók, a mai marketing viszont arra apellál, hogy erkölcsileg vagy kevesebb, ha a javíttatást választod: magyarul ciki a régit reparálni. Pedig az évente újonnan megjelenő termékek gyakran csak dizájnjukban hoznak változást.
Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének (TVE) munkatársa szerint sokszor azért nem javíttatunk, mert azt hisszük, az drágább. Ez azonban koránt sincs mindig így. A probléma inkább abban áll, hogy időigényes kideríteni, mit hol lehet megjavíttatni, a javítóműhelyek pedig szétszórva találhatók a városban. A bevásárlóközpontokban ezzel szemben mindent egyszerre, rövid idő alatt vásárolhatunk meg. Ennek a problémának a kiküszöbölésére a TVE is hamarosan kiadványokat jelentet meg, melyben régiók szerint csoportosítva találhatjuk meg a javítóüzemeket, vagy azoknak a szakmáknak a képviselőit, amelyek – az egyesület szavaival élve – a fenntartható fogyasztást elősegítő szolgáltatásokat végeznek, legyenek cipészek vagy könyvkötők.
– Ha a most megindult honlap feláll, pár kattintással megtalálhatod a hozzád legközelebb eső javítóműhelyeket, sőt maguk a mesterek is feltehetik ide üzletüket – bizakodik Gajdov Géza. – Akkor pedig végre szakíthatunk a ma divatos vedd el-dobd el irányzattal, és valóban tartósak lesznek tartós fogyasztási cikkeink.
- Sok európai város hulladékmegelőzési stratégiája részeként támogatja a használt cikkek árusítását és a javítóműhelyeket. A 90-es évek végén többek között Salzburgban és Helsinkiben is javítási kalauzzal segítették a helyi lakosokat. Ebben a kérdésben München és Bécs is különösen aktív. Bécsben az önkormányzati üzemeltetésű Javítási és Szolgáltatási Központ minden évben kb. 400 tonna elektromos berendezést javít meg.
- A hulladékcsökkentéssel kapcsolatban uniós kötelezettségeink is vannak, mivel az unió hulladékokról szóló keretirányelve értelmében: „a keletkező teljes hulladék mennyiségét 2012-re a 2009-es szinten kell stabilizálni. 2020-ra az újrahasználati és újrahasznosítási arányoknak el kell érniük az 50%-ot a háztartási hulladékok esetében, illetve a 70%-ot az ipari, gyártási, építési és bontási hulladékok vonatkozásában.”
- Az 1972-es első lomtalanítás során alig 2840 m3 lomot tettek ki az utcára Budapesten, míg 2006-ban már 435 000 m3 lom begyűjtéséről kellett gondoskodnia az FKF Rt-nek.
(Blogtulaj tanácsa: a cipők számláját mindig elteszem, ugyanis szinte biztos, hogy garanciális időn belül tönkremegy. Letisztítva, egy külön szatyorban átadom - lábon nem lehet bevinni -, és én eddig mindig levásárolhattam az árát. Amikor éreztetni akarták, hogy ez ciki, én kérdeztem vissza, hogy nem az-e a ciki, hogy egy cipő nem tart ki 1 évet sem...)
Utolsó kommentek