Népszabadság: http://nol.hu/lap/mo/lap-20090307-20090307-32

Amikor férjhez mentem - 1975-ben -, vettem egy kockás füzetet, beleírtam, hogy mennyit viszek én haza, menynyit a férjem, mennyi kell a rezsire, és mennyit akarok megtakarítani. A mamám elve ugyanis az volt: mindig legyen az embernek spórolt pénze, félretenni meg akkor lehet, ha tudom, mire költök. Még mindig emlékszem az első bejegyzéseimre: 2,80 egy Túró Rudira és 95 forint egy tankolásra a Trabantba.

Kezdetben egészen "primitív" volt ez a napló. Egyszerűen minden blokkot eltettem a vásárlásokról, és reggel, mielőtt munkába indultam, beírtam az előző napi kiadásokat, tíz perc volt az egész. Ha azt láttam hónap végén, hogy kezdünk kifutni a pénzből, akkor olcsóbbat főztem.

A következő lépés a "dobozolás" volt. Minden költségfajta kapott egy dobozt: a rezsi, a háztartás, az autó, a napi vegyes - könyv, újság, mozi, mobiltelefon -, és valamiért külön doboza lett a fodrásznak és a lottónak. A hó elején beletettem a dobozokba az adott célra szánt pénzt, ennek ki kellett tartania a hó végéig. A dobozok ma is megvannak, jóllehet, a rezsit már a bankszámláról vonják, a kiadásokat és a bevételeket számítógépen vezetem.

A háztartási napló akkor segített igazán sokat, amikor munkanélküli lettem. Az első naptól tudtam, hogy mi az a minimum, ami a megélhetéshez kell, mi az, amiből nagyobb áldozat nélkül vissza tudok fogni, meddig tarthat ki az eltett pénzem, és mennyit kell valamilyen módon mindenképpen megkeresnem. Az autót nyomban eladtam. A mobil maradt, de az emberek többsége hamar megértette a helyzetemet, így ha hívtam valakit, többnyire nyomban felajánlotta, hogy visszahív. Azt is megtanultam, hogy egy pulykaszárnyból hány napra lehet ételt készíteni.

Négy év után sikerült újra állást találnom. Nagyjából ekkor kezdtem el számítógépen vezetni a háztartási naplót, bár - mint mondtam - a dobozok azért megmaradtak. Amikor munkába álltam, új tétel jött be: a nyugdíjas évekre az előtakarékoskodás. Átgondoltam, hogy most hogyan élek, mennyi lesz a várható nyugdíjam - a munkanélküliség évei ezt is megfaragták -, és nagyjából mennyit kell eltennem ahhoz, hogy valami kiegészítésre számíthassak.

A háztartási naplóm a "számítógépesítéssel" annyit változott, hogy decemberben készítek egy egész évre szóló tervet, hiszen nagyjából meg tudom mondani, hogy a következő évben mennyi lesz a keresetem és a kiadásom. Minden hónapnál egyszerűen beírom az előző év adatait - követem például a közüzemimérőóra-állásokat is, így nyomban tudok reagálni, ha a szokásosnál nagyobb számla várható -, és azután a tényleges számmal korrigálom. A kiadásokat változatlanul szigorúan számon tartom, és - szerintem - felesleges dolgokra nem költök. Nem eszem a munkahelyi büfében; ha kólára vágyom, azt hazulról hozom be. A vásárlásokról a blokkokat szigorúan elteszem, és a reggeli rituálé 34 év alatt annyit változott, hogy - kávéivás közben - a kockás füzet helyett a gépbe írom be az adatokat. Nem több ez most sem, mint tíz perc, és utána indulhat a nap.