Heti Válasz: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0911/25103

Havi 10-12 ezer forintos nyugdíj-kiegészítés 2029-ben sem lesz túl vonzó perspektíva, mint ahogy 20-25 ezer forintos életjáradék sem jelent majd valódi megoldást 2039-ben nyugdíjas éveink anyagi kihívásaira. Tippek, hogyan éljünk majd jobban.

Van, akinek rengeteget, és van, akinek semmit sem jelent havi tízezer forint. Ennyit viszont szinte mindenki félretehet - vagy legalábbis illene félretennie - a nyugdíjas évekre, a "nyugodt jövő" érdekében. Szerencsére ennél azért valamelyest többel, körülbelül 14 ezer forinttal gyarapítjuk havonta a hosszú távú megtakarításainkat - már ha hinni lehet az egyik hazai pénzintézet idevágó felmérésének. Arra a kérdésre ugyanakkor egyáltalán nem könnyű válaszolni, hogy 20-30 év múlva mekkora nyugdíj-kiegészítésre számíthatunk a félretett havi tízezer forintokból.

Ez ugyanis nemcsak a gazdaság s a külső tényezők alakulásától (így a pénzromlás mértékétől vagy az euró esetleges bevezetésétől) függ, hanem például attól is, mennyit vonnak le költségként a befizetéseinkből, vagy mekkora hozamot sikerül elérnünk a kiválasztott befektetési eszközök segítségével. De azon is sok múlik, hogy az összegyűjtött pénzt egy összegben akarjuk-e felvenni, vagy netán életjáradék formájában szeretnénk felélni.

"A várható összeg nagyságában a legkevésbé az játszik szerepet, hogy milyen költségeket vonnak le a rendszeres befizetéseinkből" - véli Matits Ágnes. A független befektetési szakértő ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy vannak olyan hosszú távú biztosítási termékek, amelyek esetében a megtakarítások feltételezhető jövőbeli értékét erősen rontja, hogy a teljes futamidőre jutó költség nagy részét már a befektetési időszak elején felszámítják, s ezért kezdetben alig kerül valami a befizetett összegből az egyén számlájára.

Mint minden hosszú távú befektetésnél, így az öngondoskodásnál is a hozam a legfontosabb tényező. Évi 1 százalékkal alacsonyabb hozam - 40 év alatt - durván számolva akár 20 százalékkal alacsonyabb nyugdíjhoz is vezethet. Épp ezért annak, aki azt látja, hogy a választott befektetése vagy nyugdíjpénztára nem jól muzsikál, érdemes lehet elgondolkodnia a váltáson. Ezt azonban sosem szabad egyetlen rövid időszakban nyújtott teljesítmény alapján elhatározni. "Az, hogy becsúszott egy nagyon rossz év - mint amilyen például a tavalyi volt -, még nem ok arra, hogy elhamarkodottan döntsünk. De ha befektetésünk már három éve rosszabb hozamot produkál, mint a hozzá hasonló kockázatú befektetési formák, akkor már nem nézhetjük tétlenül megtakarításunk olvadását" - mondja Matits.

Az egyéni kockázatvállalási hajlandóság ugyancsak befolyásolja a jövőbeli nyugdíj nagyságát. A befektetések összeállításakor az életkor fontos szempont: minél fiatalabb valaki, annál inkább érdemes lehet kockázatosabb eszközökbe fektetnie. Hosszabb időtávon a nagyobb rizikó ugyanis magasabb hozamokat eredményezhet. Az életkor mellett az egyéni habitust is figyelembe kell venni. Van, aki nagyon fiatal, ennek ellenére rend kívül óvatos. Míg mások még idősebb korban is bíznak a szerencséjükben, s a nagyobb hozam reményében még rövidebb távra is vállalják a rizikósabb befektetéseket. A nyugdíjcélú megtakarításokkal azonban okosan kell bánni: a túlzott bátorságnak, de a túl alacsony kockázatvállalásnak is meglehet az ára. Forián-Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója szerint a nyugdíjba vonulás előtti hónapokban már felelőtlenség kockáztatni a nyugdíjcélú megtakarításunkat, ezért már évekkel korábban érdemes átcsoportosítani a tőkénket a kötvénybefektetések irányába.

Az sem lényegtelen kérdés, hogy az összegyűjtött pénznek végül mi lesz a sorsa. Aki magánnyugdíjpénztáránál életjáradékot vásárol, annak tudnia kell, hogy ha sokáig él, akkor azoknak az embereknek a megtakarításaiból kapja majd a nyugdíj-kiegészítését, akik korai haláluk miatt jóval kevesebb nyugdíjat tudtak felvenni annál, mint amennyit valójában összegyűjtöttek. Ez a bizonytalanság pedig sok embert elriaszthat az életjáradéktól. Szakemberek ezért úgy vélik, hogy ha valakinek módja van választani, akkor a pénztári megtakarításait nem életjáradék formájában fogja felvenni.

Régi ökölszabály, hogy akinek még 30 éve van hátra a nyugdíjba vonulásig, az durván kétszer annyi nyugdíj-kiegészítésre számíthat élete végéig, mint amennyit havonta erre a célra elkülönített. Aki már 20 év múlva leteheti a lantot, viszont csak annyival kalkulálhat, mint amennyit addig is félretett. Valószínűleg havi 10-12 ezer forintos juttatás 2029-ben sem lesz túl vonzó perspektíva, mint ahogy 20-25 ezer forintos járadék sem lesz valódi megoldás 2039-ben nyugdíjas éveink anyagi kihívásaira. S a helyzet akkor sem lesz jobb, ha forint helyett majd mindez már euróban üti a markunkat. Havi 10 ezer forintnál tehát jóval többet kellene megtakarítania annak, aki érdemi nyugdíj-kiegészítést szeretne.