A karácsony hittől függetlenül mindannyiunk számára kiemelt jelentőségű ünnep, hiszen a magyar tradíciók szerint meghitt környezetben, szívünkhöz közel álló emberekkel töltjük a jeles napokat.

Ideális esetben a karácsonyi hangulat már hetekkel korábban átjárja a lelkünket, izgatott készülődésbe kezdünk, és alig várjuk, hogy december utolsó napjaiban egy kis melegség költözzön a szívünkbe. Az éjféli mise, a karácsonyfa, az ajándékozás, az együtt elköltött vacsorák és ebédek, a gyermekek várakozása szimbolikusan is azt erősíti, hogy ideje félretenni a rohanó hétköznapokat és nagyobb figyelmet fordítani családtagjainkra, barátainkra, s nem utolsósorban saját magunkra – mondja dr. Iván László pszichiáter-gerontológus professzor, aki jól tudja, hogy nem mindenkinek adatik meg ez a tökéletes harmónia.

A szomorúság, a magány az év bármely napján sebet ejt a lelken. Miért sokszorozódik meg ez a fájdalom karácsony idején?

A szeretet ünnepe olyan évszakra esik, amikor rövidek a nappalok, és hosszúak az éjszakák, vagyis a sötét időszakok kerülnek túlsúlyba. Az utcákon hóban, sárban, latyakban járunk, ami tovább erősíti bennünk az igényt az otthon és az emberi kapcsolatok békessége, melegsége iránt.

A karácsony spirituális szele mindannyiunk lelkét megérinti: ilyenkor jobban igyekszünk haza, vendégül látjuk rokonainkat és barátainkat, vagy mi látogatunk el hozzájuk, feldíszítjük a lakást, gyertyát gyújtunk, és örömmel tölt el a tudat, hogy tartozunk valahova. Az elhúzódó sötét órák biológiai sajátossága, hogy hangulatunk is könnyebben borúsra fordul, és ahogy a természet, mi is szomjazzuk a fényt, a melegséget, a harmóniát. Komoly szomorúság lehet úrrá azokon, akik egyedül maradtak, illetve akik nem találnak olyan lelki társat, akivel megbeszélhetnék az élet örömét és bánatát – még akkor is, ha fizikailag nem magányosak.

Sajnálatos módon igen magas azoknak a szegényeknek a száma, akiknek nem jut arra, hogy fát állítsanak, ajándékokat és különleges ételeket vásároljanak, és csak jelképesen, vagy még úgy sem tudják megünnepelni a karácsonyt. Sokan vannak olyan idős emberek, akik egészségi állapotukból adódóan már nem tudnak kimozdulni otthonról, illetve akik szívesen mennének vendégségbe, csak épp nincs hova, mert szeretteik, barátaik már mind eltávoztak.

A karácsony egyik legfőbb pozitívuma, hogy alkalmat ad arra, hogy félretegyük a munkát, lassítsunk a tempónkon, és azokkal foglalkozzunk, akikre év közben kevesebb időnk jut, mint szeretnénk. Vajon valóban sikerül kiszállnunk a mókuskerékből?

A karácsony sokat veszített valódi szakrális értékeiből, azokat ma már csak a szűkebb vallási közösségek őrzik. Helyettük már ezt a becses ünnepet is áthatja a napjainkra jellemző őrületes gyorsaság: az emberek nagy része karácsony előtt néhány nappal – ha nem aznap – bevágódik a zsúfolt bevásárlóközpontokba és szupermarketekbe, ahol a villódzó és csilingelő mű dolgok késztetik vásárlásra a látogatókat. Az ide betérők nagy része – még akkor is, ha nagyobb anyagi terhet vállal ezzel, mint amit megengedhetne magának – rivalizál egymással: mennyezetig érő karácsonyfát választanak, harsogó díszekkel, ami alá aztán hatalmas dobozokba csomagolt, méregdrága ajándékok kerülnek.

Szomorú tény, hogy többek között ennek köszönhetően messze kerültünk a karácsony valódi, spirituális töltésétől, a magasztos érzelmek és a Jézust váró gondolatok helyett a fogyasztói társadalom problémái váltak hangsúlyossá. Amint egyre jobban föllazulnak a klasszikus értékekre támaszkodó építőkövek, úgy válik egyre kapkodóbbá, hirtelenkedőbbé, hajszoltsággal és versengéssel teli ünneppé a karácsony. Azok, akik így várják az ünnepet, gyakran csalódnak, hogy az izzadságos és költséges rohangálás után semmi emelkedettség nincs a karácsonyukban. Érdemes ilyenkor megállnunk egy pillanatra, és körbenézni az utcán: a karácsony előtti napokban mindenki siet, nagy csomagokat, nehéz cekkereket cipel – szinte megbabonázva és megfeledkezve arról, hogy ezek pusztán felszínes dolgok, és korántsem ettől lesz meghitt a karácsony.

Hogyan tehetjük igazán a lélek ünnepévé ezeket a szép napokat?

Először is el kellene felejtenünk azt a téves elgondolást, hogy a csillogó ajándékokkal letudhatjuk az év közben elmulasztott mindenféle kötelezettségünket. Próbáljuk meg kinyitni a szívünket, és nyugodtan várni az ünnepet, már hetekkel korábban! A készülődést kezdjük el időben! Ahelyett, hogy kapkodva bedobálnánk a bevásárlókocsiba a tucatnyi ajándékot, gondoljuk végig, hogy szeretteink minek örülnének a legjobban – vonjuk be a gyerekeket is a várakozásba, süssünk velük együtt süteményt, amit egy szép dobozba téve átadhatunk a nagyszülőknek, rokonoknak. Higgyük el, hogy ez sokkal szívhez szólóbb ajándék annál, mint amiket a vibráló és túldíszített kirakatok kínálnak nekünk! A saját kezűleg, örömmel készített figyelmességeknek nem ugyanaz a hatásuk, mint a legmodernebb kütyüknek vagy a gyorsfagyasztott bejglinek. Nem véletlen, hogy azokban a családokban, ahol nem érzelmekkel teli várakozással és gyermeki kíváncsisággal, hanem inkább görcsös idegességgel, felfokozott feszültséggel néznek a karácsony elé, a meghitt pillanatok helyett veszekedéssel teli lesz az ünnep. Az ilyenkor felszínre törő türelmetlenség, ingerültség, az év közben elfojtott konfliktushalmaz szétszakíthatja azokat a meglévő kapcsokat, amelyeket éppen gondoznia, erősítenie kellene az ünnepnek.

Mivel hozható vissza a karácsony varázsa azok számára, akik egyedül vannak a szeretet ünnepén?

A magány, az elhagyatottság érzése nemcsak a beteg, kiszolgáltatott időseket veszélyezteti, hanem egyre inkább terjed a fiatalabbak körében is. Nagyon szomorú, hogy karácsony idején sokaknak nincs hova menniük, vagy ha a hely adott, nincs olyan személy, akivel őszinte örömben tölthetnék az ünnepet. Azok, akik nem tudják átélni a karácsony valódi meghittségét, s ráadásul boldog embereket látnak maguk körül, az ünnep alkalmával hajlamosak olyan dolgokhoz nyúlni, amit korábban nem tesznek: ötször annyi cigarettát szívnak el, mint máskor, az alkoholtól várnak vigaszt még akkor is, ha egyébként nem szoktak italozni, netán ennél is drasztikusabb eszközöket választanak. A karácsony varázsát az emberi kis közösségek összefogása és a segítő szándékú önkéntesek visszacsempészhetik a szomorúan ünneplők szívébe. A szeretetteljes lelki segítők azzal, hogy meghallgatják mások gondját, olyan értékes ajándékot nyújtanak át a bajban lévőknek, amit a világ összes pénzén sem lehetne megvásárolni. A figyelem, amit tőlük kapnak a segítségre szorulók, visszaadhatja számukra a biztonságtudatukat, megerősítheti bennük, hogy igenis van kire támaszkodni, csak ki kell nyújtaniuk a kezüket, és lesz, aki elsimítja a lelki gyűrődéseket.

Elixir.hu